Hamarosan új rész!

 Ha valakiben még élt a remény, hogy valaha fog új rész készülni, jó hírem van :) 

6.rész - Ti mit csináltatok az este?

ELŐSZÖR IS: EZER BOCSÁNAT A LASSÚSÁGÉRT :(!!

Már tényleg elég rég volt az az utolsó rész, úgyhogy pár részletet beillesztek ide az előző részből, amit el lehet olvasni felelevenítés képp.
Ha pedig nem kell az ismétlés, akkor nyugodtan tekerjetek át az apró betűs részen.

Jó olvasást ^^

"- És mi lenne, ha te jönnél össze Sugával? Mármint, mondtad, hogy bejön Suga, és hát, ha összejönnétek, vagyis, ha eljátszanátok, hogy összejöttetek, akkor féltékennyé tudnátok tenni Taehyungot, és vissza akarná szerezni Sugát, nem? – szólalt meg hirtelen a szoba másik sarkában üldögélő Namjoon, (Jin pasja), akiről el is feledkeztem, hogy itt van velünk egy légkörben. Szóval tegyük féltékennyé Taehyungot? Nem is rossz ötlet… Nem is rossz ötlet! Ez egy zseniális ötlet! Ha pedig Suga nemet mond a tervre, akkor sebaj, már így is elégé leégtem előtte, ez már nem árthat meg!
- Namjoon! Te egy kibebaszott zseni vagy!"

---

"Talán az a szomorú érzés tartott ott, hogy Taehyung nem az én asztalomnál ül. Ez az érzés szépen lassan teljesen felemésztett, a hangulatom zuhanó repülésben esett le a nullára. És ez még csak a kezdet volt, hisz pár perc sem telt el, mikor akaratom ellenére is nem tudtam ignorálni, hogy beszélgetnek, és egy számomra elég fájdalmas párbeszédbe hallgattam bele.
- Tudod miért szeretek annyira ide járni? – már a válasz gondolatától is a hányinger kerülgetett.
- Miért?
- Mert itt ismertelek meg. – ez nem fájt volna annyira, ha nem játszottuk volna el ugyan ezt a párbeszédet négy évvel ezelőtt. És természetesen az a kurva napló is eszembe jutott.

„Képzeld, az egyik testvérem pont abban a kávézóban kapott munkát, ahol elsőször csókoltál meg. Emlékszem, hogy annyira lefagytam, hogy megkérdezted, hogy minden rendben van e. Kicsit ciki volt haha

Úristen, mennyit jártunk oda! Ráadásul most még többet fogok. 

Nem csak azért, mert kapok ingyen sütit, hanem azért is, mert rád emlékeztet.” "

---

"- Ha eljátszanánk, hogy összejöttünk, akkor féltékennyé tudnánk tenni Taehyungot, és talán ráébredne, hogy neki nem Jungkook kell, hanem te! – hadarta, kissé érhetetlenül, de a lényeget mégis ki tudtam belőle venni. Mi a faszom?
- Jimin, nem. Taehyung már rég nem engem szeret.– ingerülten vágtam rá, végig tartottam a szemkontaktust, hogy lássa, hogy teljesen komoly vagyok.
- Suga, hidd el, együtt élek vele, tudom, hogy kurvára nem szereti Jungkookot, csak egyszerűen játssza az agyát. Csak magányos volt, és azt hitte, hogy Jungkook majd megoldást talál minden problémájára! – nem akartam hallani a folytatást, nem akartam elhinni, hogy még mindig szeret Taehyung. Felálltam mellőle, hátat fordítottam neki, és elindultam a buszmegálló irányába, de ő utánam eredt. – Suga! Ne tedd ezt! Tudom, hogy még szereted! – nem akartam tűrni, hogy az igazságot vágja hozzám, nem akartam, hogy ismét eszembe jutassa, hogy még mindig szeretem Taehyungot.
- Menj a faszomba Jimin! Csak azért akarod ezt az egészet, mert egy önző kis picsa vagy! Tudom, hogy bejövök neked, kurvára egyértelmű! Csak azért akarod ezt az egészet, hogy neked jó legyen, nem azért, hogy Taehyunggal újra összejöjjünk! – és most szakadt el az a kis vékony cérna, ami eddig visszatartott attól, hogy ne ordítsam le valaki fejét. Csak az a baj, hogy az eddigi dolgok, amik az elmúlt 2 napban értek, azok most mind egy emberen csattantak.
- Suga, én… Én csak segíteni szeretnék! – szemei könnybe lábadtak, de abban a pillanatban nem túlzottan hatott meg.
- Kopj le. És kérlek ne keress többet. – és ezzel a záró mondattal elindultam a buszhoz. Mikor visszapillantottam Jimin még mindig ott állt egyhelyben, lefagyva, és engem figyelt, ahogyan szépen kisétálok a nem épp kellemes, le nem zárt szituációból. "





*Jimin szemszöge*

Miután lelkem lenyugodott, s szemem sem volt könnyes többé, eldöntöttem, hogy megpróbálom álomba helyezni magam. Teljesen kiürítettem fejem, tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy eltereljem gondolataim. Jin azt tanácsolta, hogy elmélkedjek valami máson, valami pozitív, örömteli emléken. Bevallom, elég nehéz volt ezt a számomra kitűzött feladatot végrehajtanom, hisz Suga, Taehyung, és Jungkook neve nem akart távozni az agyamból. Nem tudtam nem a ma történtekre gondolni. De a fáradtság szerencsére orvosolta a problémát, hamar sikerült álomba szenderülnöm. Viszont lehetett olyan 2-körül, mikor felriadtam egy éles zajra. Egy koppanásra. Gyorsan, mondhatni kirepültem az ágyból, és riadtan keresni kezdtem a hangzavar forrását.
Bakker, neee, nyitva hagytam az ablakot! Remélem, hogy nem egy madár akart véghez vinni egy öngyilkosságot.
Alig láttam valamit a mély, szemet nyugtató sötétben, csak az erős, fehér fényű hold sugarai világították át szobámat. Nem akartam felkapcsolni a lámpát, bár sokkal könnyebb lett volna nagyobb fényben keresgélni, de így sem telt sok időbe, mire rábukkantam arra a meglepően kicsi dolgora, ami megbolygatta a csendes estémet. Egy kő volt. De mégis hogy az istenbe repült be ez ide? Mikor lehajoltam érte, hogy felvegyem, észrevettem, hogy egy befőttes gumival egy papír volt ráerősítve. Kezdtem kicsit félni. Remegő kézzel hajtogattam ki a papírt, ötletem sem volt, hogy mivel fog találkozni tekintetem. Szívem egyre gyorsabban vert, reméltem, hogy nem fenyegetés céljából írtak nekem valamit.  Mikor elolvastam az első mondatot, kihagyott egy ütemet a szívem.

"Szép jó reggelt szomszéd!" 

Su-su-suga? Mégis miért? Azt gondoltam volna, hogyha megtudom, hogy mégis kitől kaptam ezt a kis "ajándékot" akkor kevésbé fogok izgulni, de most már még jobban felpezsdítette a véremet a tudat, hogy Suga valamiért írt nekem. De miért nem küldött simán egy SMS-t? 

"Mivel nem adsz magadról semmiféle életjelet, ezért kényszerültem egy követ bebaszni az ablakodon. Remélem azért nem törtem össze semmit. Max kifizetem. Na mindegy, az a lényeg, hogy gyere ki az utcára. MOST!"

Hogy mi? Nem válaszoltam? De hát a telefonom ott volt egész végig mellettem az éjjeli szekrényemen, hallottam volna!
Ezek után kíváncsiságomból kifolyólag muszáj voltam felkapni a telefonomat a megszokott helyéről, és megnézni, hogy mégis mit jelent az, hogy "nem adok magamról életjelet." 

10 nem fogadott hívás, 27 olvasatlan üzenet

Hoppá... Csak reménykedni tudtam, hogy most nem lett rám még dühösebb, mint volt. Megint sikerült elbasznom. De úgy gondoltam, hogy ezt talán jóvá tehetem azzal, ha minél előbb kitolom a valagamat az utcára. Úgyhogy teljes határozottsággal neki is indultam a "nagy" útnak, de ahogy kiléptem a szobából, a lábaimat megcsapó, folyosóról áradó hűvösebb levegő érzékeltette velem, hogy nincs is rajtam nadrág, csak egy alsó. Úgyhogy visszarohantam, és felkaptam egy Adidasos melegítőt. Még szerencse, hogy a lakás többi részében mindig pár fokkal kevesebb a hőmérséklet, mint a szobámban.

Végül sikerült elérnem a bejárati ajtóig, de mielőtt kiléptem volna kiengedtem egy hatalmas sóhajtást, és egy halk:

- Menni fog Jimin. Csak természetesen. - majd lenyomtam a kilincset. Szerencsére nyár volt, ezért nem volt kint dermesztő hideg, de pont egy hűvösebb éjszakánk volt, amit bőrömön rögtön meg is éreztem, ahogyan kitettem a lábamat a természetbe. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd lábaimat kapkodva siettem ki a ház területén kívülre, az utcára. És hát... Meg is láttam pár méterre tőlem az utca közepén ácsorgó Sugát. Tekintetéről nem tudtam leolvasni semmilyen emberi érzelmet, amitől még jobban szorongani kezdtem. Legalább abban megnyugvást talált a lelkem, hogy ő sem túlozta el az öltözködést, egy bő fehér póló volt rajta egy fekete farmerrel.

Oda sétáltam elé, de alig mertem ránézni is, féltem, hogyha hozzám szól, akkor helyben összeesem. Nem akartam még egyszer végig hallgatni, ahogy leszid.
Bennem rekedt a szó, talán pont azért, mert túl sok volt a mondanivalóm.

- Szia Jimin. Látom sikeresen felkeltettelek. - köszönt, majd szájára egy tőle megszokott önelégült vigyor ült ki. Valahogy nem tudtam rá haragudni, pedig egy normális ember már elküldte volna melegebb éghajlatokra. 

- Szia... De mégis mi volt ilyen fontos? - elcsukló, rekedt hangon válaszoltam. Már majdnem hogy megölt a kíváncsiság. 

- Először is bocsánatot szeretnék kérni a ma történtek miatt. Egyszerűen elvesztettem az önuralmam, pedig te aztán tényleg nem tettél semmi rosszat. - ezt hallani zene volt a füleimnek. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, megkönnyebbültem. Jinnek igaza volt, nem rám volt dühös. Bár jobb lett volna kicsit előbb hallani tőle ezt a bocsánat kérést, hisz lett volna ma jobb dolgom is, mint a sírás, és Jinnek nyafogás. - És átgondoltam a Taehyunggal kapcsolatos dolgokat, amiket mondtál, tudod, hogy féltékennyé tehetnénk. És hát, arra jutottam, hogy... -  itt egy pillanatra elhallgatott, egy fajta hatásszünetet tartott, amivel engem csak még tovább kínzott. - ezt a helyzetet jobban elbaszni nem lehet, úgyhogy próbáljuk meg! - nem hittem a füleimnek. Vagy csak álmodom ezt az egészet, vagy Suga épp nagyon csúnyán meg akar szívatni.
- Komolyan? - meglepetten húztam fel szemöldököm.
- Ja. - megerősítésképp bólintott. Akaratom ellenére is mosolyogni kezdtem. Úgy nézhettem ki, mint egy 5 éves kisgyerek, aki felé épp egy óriási nyalókát nyújtanak.  - Viszont lenne pár elvárásom. - a már már túlcsorduló boldogságomat itt váltotta fel újra félelem. Némán, nagy kiskutya szemekkel bámultam rá, és vártam, hogy mit fog mondani.- Először is. Bármit eltűrök, bármit eljátszok, viszont csakis akkor, ha Taehyung és Jungkook jelen van. Ha ők nincsenek ott, akkor egy ujjal se érj hozzám, világos? - a tekintetével ölni tudott volna. Még ha ellenkezni is akarna az ember a kritériumainak, akkor se merne felszólalni ellene, végül még élve ásná el a hátsókertben.
- Persze! Ez alap. - biccentettem.
- Ja, és még valami. - tette hozzá.
- Igen? - egy nagyot nyelve vártam válaszát. Kicsit megijesztett a túlzottan komoly hangszínével.
- Legközelebb hangosítsd fel azt a rohadmányos telefonod. - fehér fogait megvillantva elvigyorodott. Igaz, hogy nem túl sokat lehetett látni az emberi formát elnyelő éjszaka miatt, de még ilyen sötétben is jó volt látni őt mosolyogni.
- Bocsi! - zavaromban halkan elnevettem szavam.
- Na hát akkor jó éjt! - még annyi időt sem hagyott, hogy feldolgozzam ezt a beszélgetést, vagy bármiféle kérdést feltegyek, elköszönt, megfordult, és elindult a házuk felé. Ez elég fura volt. Talán már megbánta, hogy beleegyezett? Vagy valami rosszat mondtam volna? Vagy csak szimplán fáradt? Istenem, hogy nekem mindent túl kell izgulnom.
- Jó éjt. - visszaköszöntem, de nem indultam utamra rögtön, még egy kis ideig tétlenül bámultam ki a fejemből. Lehet meg fogom ezt az egyességet bánni. Nagyon is. Főleg azért, mert még végül teljesen belé szeretek. Egy nagyot sóhajtottam, összeszedtem magam, és kis léptekkel visszaballagtam a házhoz. Épp a kaput készültem kinyitni, mikor Suga kiáltását hallottam meg a hátam mögül. Reflexből rögtön megfordultam.
- Jimin! Állj meg! - villám gyorsasággal sprintelt oda hozzám. Hirtelen a szívembe az aggódás érzése csapott bele, nem tudtam elképzelni mi lehet a baj. Megtorpant előttem, s miután kilihegte magát, csak annyit mondott, hogy: - Elhagytam a kulcsom... - akaratlanul is elmosolyodtam a tényen, hogy hogy lehet szegény ilyen szerencsétlen. Persze aztán rögtön felkínáltam a segítségemet.
- Segítek megkeresni! Merre hagyhattad el? A kertünkben? Vagy itt az utcán? - kérdések tömkelegével árasztottam el, de meglepetten tekintett rám vissza.
- Jaj, hát úgy se találjuk meg, ahhoz túl sötét van. Én csak annyit szeretnék kérni, hogy had aludjak nálatok ma este! - hirtelen azt sem tudtam mit mondjak erre. Fejemben különféle matematikai képletekkel próbáltam kiszámítani, hogy van e szabad ágy a házban, de végül arra jutottam, hogy akár van, akár nincs, majd megoldom valahogy.
- Nyugodtan! - biccentettem. Nem akartam kárörvendő lenni, de mégis boldogsággal, és izgalommal töltött el, hogy Suga az este nálunk alszik. Talán túl sok adrenalint is adott, hisz alig bírtam ki, hogy örömömbe ne kezdjek el neki pattogni, mint egy labda.

Besétáltunk együtt a házba, ahol hamar lekaptuk a cipőnket, és a vezetésemmel felsiettünk az emeletre. A folyosón megálltam, és egy pillanatra elgondolkodtam. Próbáltam felidézni minden lehetséges szabad fekvőhelyet.
- Hát. - tűnődtem. - Vagy aludhatsz az én szobában, de ott együtt kell aludnunk egy ágyon, vagy aludhatsz Taehyung ágyán egyedül. Úgy sincs itthon. De akár ott van a nappaliban a kanapé is. - végül három lehetőséget tudtam neki felvetni. A szívem drukkolt ezerrel, hogy az első verziót válassza, vagyis a velem együtt alvást, de az agyam közben jól tudta, hogy úgy sem azt fogja. De teljesen megértem, én sem magamat választanám.
- Alszom Taehyung szobájában. -

*Suga szemszöge*

- Oké. - láttam tekintetén, hogy csalódott, de nem akartam vele egy ágyban tölteni az éjszakát.
Bevezetett Taehyung nem túl nagy, de barátságosnak tűnő szobájába. Az ajtóval szemben volt egy fa íróasztal, tele papírokkal és íróeszközökkel, balra voltak a különböző méretű szekrények,  és jobbra pedig egy franciaágy kék ágyneművel, és sok sok párnával. Elég nagy tisztaság volt, de nem lepődtem meg, hisz tipikusan Taehyungra volt jellemző, hogy mindig mindent rendben tart. - De azért lehetőleg Taehyung ne tudja meg, hogy itt voltál, oké? - feszengve kért meg, hogy tartsam a számat Taehyung előtt.
- Ez csak természetes. - bólintottam, majd elköszöntünk egymástól, és otthagyott engem egyedül a szobában.

Szóval ideje lesz megkeresni azokat a bizonyos négy éve itt hagyott dolgaimat, amiket belekúrt egy dobozba, és elrakott valahova. Nem számít lopásnak, ha elviszem, hisz egy: A levélben direkt írta, hogy hova rakja őket, hogy majd elvihessem őket. Kettő: Az én cuccaim, ami pedig az én tulajdonom, azt nem tudom ellopni.
Már csak az volt a gond, hogy emlékeim elég homályosak voltak, a telefonom aksija pedig meghalt, töltő pedig nem volt nálam, szóval fogalmam sem volt, hogy hol találom ezeket a bizonyos dolgokat. Próbáltam megerőltetni az agyam.
Talán az ágy alatt? 
Nem, ott biztos nem, hisz ez alá az ágy alá még egy hangya se tudna bemászni.
A második lehetőség ami a fejembe ötlött az az éjjeliszekrény volt. Nagy bátorsággal ki is nyitottam a felső fiókot, de csak egy testápolót, síkosítót, és pár óvszert tartalmazott.  Így, hogy realizáltam, hogy hányszor hempereghettek itt Jungkookkal, egyre jobban kezdtem megbánni, hogy Taehyung ágyát választottam,. Inkább nem is gondoltam bele, hanem haladtam tovább a kereséssel. Ekkor láttam meg az óriási ruhásszekrény mellett egy annál sokkal kisebb pár fiókos szekrényt, és bevillant az üzenetek közül az a bizonyos mondat.

"Egyébként itt hagytál pár dolgot. Beraktam őket egy dobozba, azt pedig a kis szekrényem utolsó előtti fiókjába."

Odarohantam, mondhatni kitéptem azt a bizonyos fiókot, és hát lássanak csodát, ott volt az az ígért doboz. Kiszedtem, lepattintottam a tetejét, és neki kezdtem áttanulmányozásának. Alsóneműtől kezdve nyakláncig, mindenféle volt benne. Tipikusan olyan dolgok, amikre az ember nem gondol a nagy rohanás közepette. A négy év alatt sosem jutottak ezek eszembe, hogy itt hagytam volna őket. Az egyetlen egy valami, pontosabban valaki, akit tudtam, hogy itt hagytam, az Taehyung volt. Ő pótolhatatlan volt. Viszont én nem voltam számára pótolhatatlan... Olyan ostoba vagyok, miért is reménykedtem abban, hogy ennyi év után is szeretni fog? Mégis miért hittem abban, hogy létezik igaz szerelem?
Nem engedhettem, hogy megint az ilyen gondolatok kínozzák a lelkem. Meg kellett magam makacsolnom. Visszapakoltam mindent a dobozba, hisz időközben rájöttem, hogy ez a sok cucc átvette Taehyung jellegzetes illatát, akár használta őket, akár nem. Ha ezeket most elvinném, akkor még kevésbé lenne könnyű őt elfelejteni. Visszacsuktam a fiókot, viszont ahogy elindultam volna az ágy felé, még valami bevillant. 

"Az utolsó fiókban pedig a közös képeink vannak."

Megnézzem őket? Megéri magamat még jobban kínoznom, vagy ennyi elég volt? 

Nem tudtam ellen állni, egyszerűen késztetést éreztem arra, hogy megnézzem, mit rejt az utolsó fiók belseje. Még mielőtt kinyitottam volna, felkészítettem magam a látványra: -meg kéne próbálnom ezt az egészet nosztalgiaként felfogni, és úgy nézegetni a képeket, mintha boldogsággal töltene el a régi emlékek felidézése.  - mondogattam magamban.

Ezek után egy nagy levegőt vettem, és belenéztem a fiókba. Nem hazudott Taehyung, tényleg ott volt az összes közös polaroid fényképünk... Mind kettétépve, pont úgy, hogy én és Taehyung külön-külön képen legyünk...

~~~Másnap~~~

Reggel szörnyen ébredtem, úgy éreztem, mintha másnapos lennék, pedig csak szimplán a kevés alvás okozta azt a hasító fejfájást. Ráadásul a lábaimat szét szorongatta a farmer, amiről igazából egy részt én tehettem, hisz ha tudtam előre, hogy ez lesz, akkor miért voltam lusta levetkőzni. Kezeimmel megdörzsöltem szemeimet, majd felültem. Kómásan nyújtózkodtam a plafon felé, hogy felélesszem ellustult végtagjaim, majd nagy nehezen sikerült lábra állnom. Felkaptam a telefonom az éjjeli szekrényről, és a jobb hátsó zsebembe csúsztattam, az egyik ketté szakított kép mellé, amit tegnap este raktam el. Egyszerűen képtelen voltam otthagyni ezt az egyet, túl sok emlék fűz hozzá. Taehyungnak már úgy se fog kelleni...

Lassú léptekkel, óvatosan hagytam el Taehyung szobáját, vigyáztam, hogy még véletlen se ébresszek fel senkit, csak szépen, csendben haza akartam slisszanni. Viszont akkor kezdtem el sejteni, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki ébren van, mikor egyre nagyobb és nagyobb lett a hangzavar miközben csoszogtam lefelé a lépcsőn. Mikor teljesen leértem az aljára, akkor láttam meg, hogy az egész "csorda" itt van a házban. Taehyung, Jungkook, Jin, az a pasas, aki azt hitte, hogy én vagyok Jin öccse, és Jimin.
Ott álltam dermedten a szokásos ébredés utáni szétcsúszott kinézetemmel, kócos hajammal, sápadt arcommal, ők pedig csak bámultak rám, mint ahogy az állatkertbeli állatokra szokás, és várták, hogy mikor adok bármiféle életjelet.

- Hát... Jó reggelt... - meghökkenve löktem nekik oda egy köszönést, s ők pedig monoton visszaválaszoltak. Ittlétemet megkérdőjelezve néztek rám, de egyik se mert rákérdezni, hogy mégis mit keresek itt. Elég kínos volt a helyzet, ezért minél előbb menekülni szerettem volna. Egyenesen az ajtó felé vettem az irányt, már majdnem sikerült volna megszöknöm, de az utolsó pillanatban Jimin megragadta a csuklómat.
- Csináltam neked kávét. - kedves mosolyának, és jó szándékának mégis csak bunkóság lett volna ellenállni, ezért kénytelen voltam még egy keveset maradni, és elfogadni a forró italt. Egy aprót felszisszentem, majd visszasétáltam, és leültem az étkezőasztalhoz. - De vigyázz, mert még forró. - megjegyezte, majd lerakott elém egy mintás bögrét, tele a reggeli energia bombával. 

- Kösz. - megköszöntem, majd belekortyoltam. Elég jól bírtam a forró dolgokat, így gondoltam ezzel is megküzdök majd, de tényleg olyan meleg volt, hogy a nyelvem felét nem éreztem utána. 

Leült velem szemben az asztalhoz Jimin, és csillogó szemekkel figyelte, ahogy kortyolgatom a kávét. Szerencsére a többiek a kanapé körül tevékenykedtek, úgyhogy nem nagyon kellett foglalkoznom velük. 

- Nem volt nagyon kényelmetlen az ágy? - érdeklődött mosolyogva Jimin. Furcsának találtam, hogy bármilyen napszakban beszélgetek vele, mindig olyan frissnek és aktívnak tűnik, míg én pont az ellentettje vagyok. Ha tehetném, akkor 0-24-ben az ágyamban fetrengenék.

- Hát, mondjuk úgy, hogy elviselhető volt. - vontam meg vállaim. 

- Akkor oké. - biccentett. Egy pár perc csönd követte az eseményeket, de aztán Jimin újra kérdezősködni kezdett. - Egyébként nem fájt nagyon amikor szúrták a nyelv piercinged?

- Honnan tudsz te a nyelv piercingemről? - hirtelen rácsodálkoztam, hogy mégis honnan tud ő erről, hisz direkt olyan árnyalatú ékszert raktam be, hogy mondhatni egyáltalán ne is látszódjon, hogy van nekem ilyenem. 

- Rémlik, hogy mit csináltunk tegnap? Nehéz lett volna nem észre venni. - mondata végére elvigyorodott. Az eddigi hatalmas háttérzaj elcsendesült, éreztem, ahogyan az összes tekintet ránk szegeződik. Az oké, hogy úgyis el kell majd játszanunk, hogy együtt vagyunk, de ez mégis elég baszott kínos helyzet volt. Jimin, miért kellett neked ilyen félreérthetően fogalmaznod?
A már-már kínosan elnyúló csendet a teljesen lesokkolt Taehyung szakította meg.

- Ti mit csináltatok az este?

Huhhh, jó pár hónap küzdelem után, de sikerült befejeznem ezt a részt is. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire sajnálom, hogy így suli közben nem sikerül túl gyakran részt hoznom, de megpróbálok rá több időt szorítani!! :(  


Magáról a részről csak annyit, hogy lehetséges, hogy elég sok hiba van benne, elírás, túl bonyolítás, stb., bár nem keveset kínlódtam vele :"D A fő probléma az, hogy általában olyan későn állok neki az írásnak, amikor már azt sem tudom, hogy ki vagyok, hol vagyok, és miért :"D. Na sebaj.

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok a részt! :3 
És köszönöm, hogy ennyi kihagyás után is érdekel titeket a blog ^^ 
Nagyon örülök, ha hagytok bármiféle véleményt, szóval ne fogjátok magatokat vissza haha ;p

(Btw a "Több" ficimre kiraktam a befejező részt, ha vkit esetleg érdekel ^^)
Egyéb ficieim:

Több(Yoonmin,Vmin, Sugakook) /befejezett/
The secret of the island(Jimin, Jhope, V, Jungkook) 
Dlöf (kpop)

További szép napot

Kawaii pie kpop

5.rész - Könnyek

*Jimin szemszöge*

/Jin szobájában/

- De attól még, hogy tetszik, nem engem kéne megcsókolnia! – magyarázkodtam összezavarodottan Jinnek. Nem tudtam eldönteni, hogy most épp nagyon boldog vagyok, vagy nagyon dühös.

- Hanem mégis kit? – Jin már a fejét fogta, kicsit lefáraszthattam ezzel az egésszel. De akkor is, miért csókolt meg? Mármint tudom miért csókolt meg, mármint, NEM NEM TUDOM! Gondolom kicsit neki is az agyára mehettem… Mint mindenki másnak is… És akkor még néha azt kérdezem magamtól: Miért utál mindenki?

Túlidegesítő vagyok.

 De valamiért legtöbbször csak a fiúk tartanak irritálónak.

Néha annyira elegem van abból, hogy engem csak a lányok szeretnek. Ők pedig túlságosan is.

- Taehyungot! Tudod, hisz alapból azért mentem oda hozzá, hogy megbeszéljem vele ezt az egész Taehyungos dolgot! –

- Istenem Jimin, szerinted azok után, hogy Taehyung ezt tette vele,  majd kedve lesz tárt karokkal visszarohanni hozzá? – lenézően forgatta szemeit. Még sosem volt olyan, hogy Jint kikészítettem volna valamivel, hisz amellett, hogy testvérek vagyunk, ő a legjobb barátom. Mindig meghallgat, amikor mások tesznek rám magasról, neki mindent, mindig elmondok, mert tudom, hogy nem fog róla beszélni senkinek. De ha már őt is kezdem idegesíteni, akkor tényleg le kéne állnom. De hát tudja, hogy Jungkook mit tett… Jogosan vagyok rá dühös, és jogosan akarom eltűntetni az ismerőseim köréből. Persze, ha Taehyungnak elmondanám, akkor csak azért se hinne nekem, és azt mondaná, hogy csak irigykedem, és én biztos el akarom csórni a pasiját.

- De hát nem hagyhatom, hogy Jungkook teljesen tönkre tegye a kapcsolatukat! Hisz olyan tökéletesek voltak együtt! Erre jön ez a, és izé, és agh!– össze-vissza dadogtam, már azt sem tudtam, hogy mit kéne mondanom. A legrosszabb tulajdonságom az, hogy túlságosan is törődöm másokkal, és ahogy csak arra gondolok, hogy Suga négy évig hűséges maradt, és szerette Taehyungot, Jungkook pedig csak ilyen szimplán közéjük állt, a szívem összecsavarodik, és rossz érzés járja át az egész testem.

Belevetettem magam Jin franciaágyába, és az egyik párnába szorítottam a fejem, hogy ne látsszon, hogy a szememet szépen lassan könnyek lepik el.  Éreztem, ahogyan besüppedt mellettem az ágy, Jin ült le mellém. Vigasztalóan megsimogatott, majd próbálta menteni a helyzetet.

- Figyelj Jimin, emiatt most ne legyél ennyire magad alatt, meg fogjuk oldani, különben is, mindjárt indulnod kell dolgozni. – tudom, hogy meg akart nyugtatni, de sajnos nem járt túl sok sikerrel. Talán megkockáztatom azt mondani, hogy a rózsaszín párnának a puhasága jobban megnyugtatott, mint az, hogy „majd egyszer meg fogjuk oldani”.

- És mi lenne, ha te jönnél össze Sugával? Mármint, mondtad, hogy bejön Suga, és hát, ha összejönnétek, vagyis, ha eljátszanátok, hogy összejöttetek, akkor féltékennyé tudnátok tenni Taehyungot, és vissza akarná szerezni Sugát, nem? – szólalt meg hirtelen a szoba másik sarkában üldögélő Namjoon, (Jin pasja), akiről el is feledkeztem, hogy itt van velünk egy légkörben.  Szóval tegyük féltékennyé Taehyungot? Nem is rossz ötlet… Nem is rossz ötlet! Ez egy zseniális ötlet! Ha pedig Suga nemet mond a tervre, akkor sebaj, már így is elégé leégtem előtte, ez már nem árthat meg!

- Namjoon! Te egy kibebaszott zseni vagy!

*Suga szemszöge*

A fő úti célom a kávézó volt, de mégis kicsi kerülővel mentem, gondoltam körülnézhetnék, hogy mi változott a városban. Pár dolgot felújítottak, pár dolgot leromboltak, néhány üres placcra pedig építettek valamit. Az oszlopokon, és hirdető táblákon figyelgettem a feliratokat, hátha meglátok valami érdekes rendezvényt, koncertet, amire elugorhatnék. A buszmegállóban álldogálva meg is pillantottam az egyik, már félig meddig letépett plakátot, amin egy ismerős banda neve szerepelt. Az ő koncertjükön voltam Taehyunggal, még jó pár évvel ezelőtt.

„Miért van az, hogy akár süt a nap, akár esik a hó, mindig, minden rád emlékeztet. 
Ma szakadt az eső, és természetesen rögtön az jutott eszembe, mikor a koncert után, esőben rohantunk haza, mert egyikünknek sem volt esernyője. És amikor az egyik délután megcsókoltál a szakadó esőben?
Na jó, inkább nem is akarok emlékezni, még végül elbőgöm magam.
Szeretlek „

Már megint eszembe jutott az a hülye napló, amit Taehyung küldött. Nem olvastam el olyan sokszor, de mégis fejből tudom a szövegét, normális ez?

Miért kell Taehyungnak ilyen lehetetlenné tennie, hogy elfelejtsem?  Vagy inkább azt kéne kérdeznem, hogy miért kell Jungkooknak ilyen lehetetlenné tennie, hogy visszakapjam Taehyungot? Néha azt mondom magamnak, hogy „áhh, csak felejtsd el, úgyis jön majd valaki más az életedbe, akit jobban fogsz szeretni, mint őt”, de aztán eszembe jut az a sok-sok együtt töltött pillanat, és egy fajta szorongás tölti el az egész testemet, tudva, hogy nem lesz több ilyen az életemben, ha Taehyungon múlik. Egy hatalmas, fáradt sóhajtást eresztettem ki magamból, amitől a mellettem álldogáló idős néni kicsit összerezzent, majd pár lépést arrébb állt. Ennyire ijesztő lennék? Tudom, hogy az idősek nem szeretik a piercinges, színes hajú „fiatalságot”, de azért hé, ez kicsit sértő. 

Emlékszem, amikor egyszer Taehyunggal egy parkban találkoztunk nem messze az iskolámtól, direkt alaposan körülnéztem, hogy ne legyen a közelünkben senki, hogy végre megcsókolhassam, viszont ahogyan átkaroltam a derekát, annyit hallottam, hogy egy öreg bácsi valahonnan a közelünkben ránk kiált, hogy „Remélem az egyikőtök lány!” , persze egy jót röhögtünk rajta, és folytattuk tovább, viszont akkor már kicsit cikinek éreztem a helyzetet, mikor másnap, ahogyan a haverjaimmal sétáltam a suliban a folyosón, odaszólt nekem az egyik (már haldokló félben lévő) takarító „Láttalak tegnap buziskodni a parkban!” . Na igen, így buktatott le a takarító a barátaim előtt. De legalább így röhögtek egy jót, és nem kellett ilyen nagy lelkizős beszédet tartanom, arról, hogy nem a lányokat csípem. Persze, lehet, hogy tényleg viccnek vették az egészet, és még mindig azt hiszik, hogy heteró vagyok, de mindegy, jó ez így.  

Most komolyan erről az öreg néniről ez jutott eszembe? Valahogy mindig ott lyukadok ki, hogy Taehyungról elmélkedem… Pedig nem akarok!

Miközben ismét bőszen az emlékeimben kutattam, megérkezett a busz, amire elsőként szálltam fel. Az egyik közeli ülésre ledobtam magam, és elkezdtem az ablakból meredten kifele bámulni, és erőlködni, hogy nehogy ismét eszembe jusson bármiféle dolog Taehyungról.

*Jimin szemszöge*

Néha úgy éreztem, hogy inkább megfulladnék egy kanál köptetőben, mint hogy dolgozzak. Na ez pont egy olyan nap volt. Minden egyes percben ránéztem az órára, hátha húzhatok már haza, és megkereshetem Sugát, hogy megkérjem, hogy jöjjünk össze. Vagyis, hogy megkérjem, hogy játsszuk el, hogy összejöttünk. Na jó, kicsit kezdtem magam úgy érezni, mint egy rossz amerikai TV sorozatban, de akkor is, olyan izgatott voltam.

- Miért mosolyogsz ennyire? – bökött vállon munkatársam Mark. Tényleg mosolyogtam volna?

- Ja, semmi különös. – intettem le.  

- Vééégreee! Annyira vártam már, hogy összejöjj valakivel! – nevette el magát.

- Jézusom, dehogy! Honnan veszed?! – mentegetőztem, talán még az arcom is kissé pírbe borult.  Mark mindig magával vitt ilyen-olyan bulikba, folyamatosan bemutatott az ismerőseinek, mindig akart nekem valakit találni. Egyszerűen nem értette meg azt a mondatot, hogy „Nem akarok senkit”. Persze, tudom, hogy jó szándékkal teszi, de hát akkor is. Túlságosan is kerítőnőt akar játszani. Ja, és a legrosszabb, hogy nem tudja, hogy meleg vagyok, ezért folyton lányokat hoz a nyakamra…  

- Hát, akkor szokott az ember így a semmin mosolyogni, ha szerelmes. – vágta rá egy óriási önelégült vigyorral.  Ahogyan nyitottam volna a negatív válaszra a számat, megszólalt az ajtó feletti csengő, ami azt jelezte, hogy valaki belépett a boltba. Gyűlöltem azt a csengőt, nem is értettem, hogy miért van még mindig fent, de életemben először eljött az a pillanat, hogy örültem neki, hisz felhívta a figyelmemet arra, hogy egy ismerős alak lépett be a kávézóba. Jellegzetes türkiz zöld hajszínéről már messziről felismertem, Suga volt az. Lépteit végig kísértem tekintetemmel, az egyik sarokban elhelyezkedő asztalhoz ült le, és kezébe vette az itallapot, amit szemével méregetni kezdett.  – Agh, megyek én. – sóhajtott Mark és elindult Suga felé, de én erőszakkal visszarántottam a karjánál fogva.

- Csak maradj a seggeden, oké?  - elé léptem, és gyorsan kapkodva lábaimat Suga asztalához siettem, de idő közben, megfordult az agyamban az is, hogy:

VÁRJUNK CSAK MIT IS FOGOK MOST NEKI MONDANI?

Minél közelebb értem, annál gyorsabban dobogott a szívem, már a végrendeletem is megírtam magamban, hisz ha bármi olyat mondana, amit én félre tudok érteni, és véletlen úgy veszem, hogy flörtöl velem, akkor helyben összeesem.

Határozottan megtorpantam az asztala mellett, egy mély lélegzetet vettem, és neki kezdtem a kis monológomnak.

- Szi-szia Suga! – már cikinek éreztem az egészet, pedig csak köszöntem neki. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy nem tudtam visszafogni magam, muszáj volt mosolyognom. Miért kell valakinek ilyen helyesnek lennie?

*Suga szemszöge*

„Képzeld, az egyik testvérem pont abban a kávézóban kapott munkát, ahol elsőször csókoltál meg.”

Az a kurrrrva napló, hogy nem emlékezhettem arra, hogy itt dolgozik az egyik testvére, pedig le volt írva abba a kurrrrva naplóba. Hu, na nem baj, valahogy megoldom. Nem tudom, hogy miért akartam annyira elkerülni Jimint, hisz nem tett semmi rosszat ellenem, ráadásul lehet, hogy még ingyen kávét is kapok, de mégis, inkább ne találkoztam volna senki ismerőssel.  

- Szia Jimin… Csak nem itt dolgozol? – direkt nem néztem rá, hanem csak meredten az itallapot bámultam, hátha rájön, hogy most egy kis magányra vágyom.

- Már egy jó pár éve! Azt hiszem pont akkor kezdtem, mikor elmentél!  - már kezdett volna neki a mondókájának, de szavába vágtam, mielőtt nagyon beleélhette volna magát abba, hogy beszélgetni akarok vele.

- Van valami kedvenc kávéd? – lekaptam tekintetem az itallapról, és belenéztem a szemeibe.

- Va-van. – száján akadozva jött ki a hang, tényleg ennyire tetszenék neki?

- Akkor azt hozd, köszi, siess. – ráztam le.

- Máris! – bólintott, majd villámsebességgel elrohant. Ekkor megszólalt az ajtó feletti kis csengő. Két ismerős fiú lépett be az ajtón. Basszus, ugye nem? Az itallap mögé bújtam, nem akartam hogy meglássanak. Fél szemmel pillantottam ki a menedékem mögül, próbáltam jobban szemügyre venni őket, hogy tényleg ők e azok.

- Itt jó lesz édes? – Jungkook rekedt hangja szólalt fel a fekete hajú fiúból. Baszdmeg, azok tényleg ők. Ne, ez nem lehet igaz!

A velem szemközti asztalhoz ültek le, ahogy látom, ők nem vették észre, hogy én itt vagyok, hál a jó égnek, hogy el tudtam bújni az itallap mögé. Nem akartam kihallgatni, hogy mit beszélgetnek, sőt, ha tehettem volna, rögtön felálltam volna, és leléptem volna, de valami mégis ott tartott. Talán az a szomorú érzés tartott ott, hogy Taehyung nem az én asztalomnál ül. Ez az érzés szépen lassan teljesen felemésztett, a hangulatom zuhanó repülésben esett le a 0-ra. És ez még csak a kezdet volt, hisz pár perc sem telt el, mikor akaratom ellenére is nem tudtam ignorálni, hogy beszélgetnek, és egy számomra elég fájdalmas párbeszédbe hallgattam bele.

- Tudod miért szeretek annyira ide járni? – már a válasz gondolatától is a hányinger kerülgetett.

- Miért?  

- Mert itt ismertelek meg. – ez nem fájt volna annyira, ha nem játszottuk volna el ugyan ezt a párbeszédet négy évvel ezelőtt.  És természetesen az a kurva napló is eszembe jutott.

„Képzeld, az egyik testvérem pont abban a kávézóban kapott munkát, ahol elsőször csókoltál meg. Emlékszem, hogy annyira lefagytam, hogy megkérdezted, hogy minden rendben van e. Kicsit ciki volt haha
Úristen, mennyit jártunk oda! Ráadásul most még többet fogok. 
Nem csak azért, mert kapok ingyen sütit, hanem azért is, mert rád emlékeztet.”

Nem hiszem el, miért fáj ez ennyire? Azt hittem, hogy megváltoztam, és sokkal keményebb lettem, de mégis egy ilyen kis hülyeség úgy kicsavarta a szívemet, mint egy citromot. Egy pár percre kizártam a körülöttem lévő világot, nem hallottam semmit, nem láttam semmit, csak arra koncentráltam, hogy ne kezdjek el sírni.  Nyugi Suga, felejtsd már el a régi életed, ideje lesz belekezdeni egy új fejezetbe, egy Taehyung nélküli fejezetbe, ahol mindennap boldog lehetsz.

- Hé, minden rendben? Szomorúnak tűnsz. –

* Jimin szemszöge*

Bevallom, kicsit féltem megszólítani Sugát, nem tudtam, hogy mi lehet a baja, de nem volt vissza út, már megtettem.

- Csak hagyjál, oké? – lekezelően vágta rá, még csak rám se nézett, felállt az asztaltól, és kiviharzott a kávézóból. Ezt most én csináltam? Már-mármint ezt, hogy… Úristen mi történt? Csak ott álltam tátott szájjal, lefagyva, kezemben a kávéval, és a szívecske alakú keksszel, és az agyamban pár másodperc alatt több millió gondoldat futott át, hogy hol ronthattam el? Ekkor láttam meg, hogy ott az asztalával szemben ott ül Jungkook és Taehyung.  Bevallom, az ilyen helyzetekben nem tudom kontrollálni magam, és hát, rögtön az jutott eszembe, hogy biztosan Jungkookék műveltek valamit, úgyhogy „véletlenül” Jungook mögé léptem és a nyakába borítottam a tűz forró kávét.

*Suga szemszöge*

~ 1-2 óra elteltével~

A parkban töltöttem a hátralévő szabadidőmet, sikerült minden gondolatot kiürítenem a fejemből, és végre teljesen lenyugodott a lelkem.  Már lemenőben volt a nap, kezdtek felkapcsolódni a lámpák, egyre kevesebb autó járt az utakon, de mégis meghallottam valaki lépteit mögöttem. Mit keres ilyenkor valaki egy ilyen kis parkban?

- Szia Suga! Figyelj, mondanom kell valamit! – Jimin hangja riasztott fel nyugodt állapotomból. Szóval az a valaki engem keres ilyenkor egy ilyen kis parkban… A fekete pulcsis fiú leült mellém a padra, majd felém fordulva várt válaszomra.

- Muszáj most? – pillantottam rá lélek nélküli arckifejezéssel.

- Ha most nem mondom el, akkor úgy érzem, hogy soha se lesz rá alkalmam! – ilyenkor el szoktam általában küldeni az embereket melegebb éghajlatokra, de Jimin arcán látszott, hogy tényleg valami fontos dolgot akar mondani, úgyhogy úgy döntöttem, hogy vele most kivételezek.

- Jó, csak gyorsan… - nyögtem erőtlenül.

- Ha eljátszanánk, hogy összejöttünk, akkor féltékennyé tudnánk tenni Taehyungot, és talán ráébredne, hogy neki nem Jungkook kell, hanem te! – hadarta, kissé érhetetlenül, de a lényeget mégis ki tudtam belőle venni. Mi a faszom?

- Jimin, nem. Taehyung már rég nem engem szeret.– ingerülten vágtam rá, végig tartottam a szemkontaktust, hogy lássa, hogy teljesen komoly vagyok.

- Suga, hidd el, együtt élek vele, tudom, hogy kurvára nem szereti Jungkookot, csak egyszerűen játssza az agyát. Csak magányos volt, és azt hitte, hogy Jungkook majd megoldást talál minden problémájára! – nem akartam hallani a folytatást, nem akartam elhinni, hogy még mindig szeret Taehyung. Felálltam mellőle, hátat fordítottam neki, és elindultam a buszmegálló irányába, de ő utánam eredt. – Suga! Ne tedd ezt! Tudom, hogy még szereted! – nem akartam tűrni, hogy az igazságot vágja hozzám, nem akartam, hogy ismét eszembe jutassa, hogy még mindig szeretem Taehyungot.

- Menj a faszomba Jimin! Csak azért akarod ezt az egészet, mert egy önző kis picsa vagy! Tudom, hogy bejövök neked, kurvára egyértelmű! Csak azért akarod ezt az egészet, hogy neked jó legyen, nem azért, hogy Taehyunggal újra összejöjjünk! – és most szakadt el az a kis vékony cérna, ami eddig visszatartott attól, hogy ne ordítsam le valaki fejét. Csak az a baj, hogy az eddigi dolgok, amik az elmúlt 2 napban értek, azok most mind egy emberen csattantak.

- Suga, én… Én csak segíteni szeretnék! – szemei könnybe lábadtak, de abban a pillanatban nem túlzottan hatott meg.

- Kopj le. És kérlek ne keress többet. – és ezzel a záró mondattal elindultam a buszhoz. Mikor visszapillantottam Jimin még mindig ott állt egyhelyben, lefagyva, és engem figyelt, ahogyan szépen kisétálok a nem épp kellemes, le nem zárt szituációból.

*Pár órával később Jimin és Jin, Jin szobájában*

- AHH KÉRLEK JIMIN, NE SÍRJ TOVÁBB! NEM GONDOLTA KOMOLYAN! CSAK RAJTAD CSATTANT AZ OSTOR, ÉS KÉSZ! FEL FOG HÍVNI!

- MIÉRT UTÁL ENGEM MINDNEKI?

Sziasztok ^^!

 (Először is bocsánat ha kicsit döcögős ez a rész, még vissza kell zökkennem az írásba haha)

Hát visszatértem ennyi idő után :"D

Bocsánat, hogy ilyen lassan megy az upadte, csak suli, meg minden, és ahhh...

De igyekszem belehúzni ;D
// Egybk nem ültem teljesen tétlenül, hisz írtam kérésre egy one shotot, ami kivételesen, KIVÉTELESEN, tényleg úgy érzem hogy jó lett :"D Yoonmin párosról szól, ha valakit érdekel itt megtaláljátok ^^ : https://www.wattpad.com/326013518-the-best-writers-of-the-world-bts-oneshots-rain //

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt is ^^!

Remélem tetszett :3 

Ha esetleg hagysz egy rövidebb vagy hosszabb, pozitív vagy negatív kommentet, akkor azt megköszönöm ^^ ! Sokat jelent számomra a véleményetek ^^

További szép napot ^^

Egyéb ficieim:

Több(Yoonmin,Vmin, Sugakook)
The secret of the island(Jimin, Jhope, V, Jungkook) 
Dlöf (kpop)

-

Ha minden igaz, akkor holnap hozom az új részt ^^ !
Fighting :3!

Hey Hey

Sziasztok ^^!

 Sajnos még nem új részt hoztam, csak annyit szeretnék mondani, hogy a blog még mindig "él", csak sajna a suli miatt nincs időm írni :/. 

DE! Jövőhét szombattól szünet van, úgyhogy hamarosan hozom a folytatást ^^! 

Fighting!

4.rész - Újra

WARNING

Helyesírásilag még nem ellenőriztem le a részt, lehetnek benne kisebb-nagyobb hibák, elírások, kérlek ne vegyétek figyelembe, hamarosan átnézem, és kijavítom őket.

*Suga szemszöge* 

Kíváncsivá tett, úgyhogy akármennyire is voltam fáradt, kényszerültem visszaírni neki.

Yoongi: Mit szeretnél?

Jimin: Arra szeretnélek kérni, hogy, hát...

Egy kis ideig nem jött új üzenet. Biztos vagy százszor átfogalmazta, mire végre elküldte.

Jimin: Esetleg összejönnél újra Taehyunggal? 

Hogy mi a?

Jimin: Mármint, ne értsd félre, tudom, hogy a szerelem nem így működik, de te is szereted őt, és ő is szeret téged, csak Jungkookot kéne valahogy lepattintani!

Most ez komolyan beszél? Előbb olvastam végig, hogy hogyan szeretett ki belőlem Taehyung, de azért még jöjjek vele újra össze? 

Az egyedüli ok, hogy újra összejöjjek vele, az az lenne, hogy aztán szakíthassak vele, hogy átérezze ő is azt, amit most én. De nem vagyok szemét. Ilyet nem tennék. Asszem...

Jimin: Ne vedd tolakodásnak, de tényleg olyan helyes, és kedves srác vagy, tiszta ellentétje vagy Jungkooknak! 
Taehyung még szeret, csak szimplán magányos volt, ezért kellett neki Jungkook! 
Kérlek Suga, ne haragudj rá!

Na erre az üzenetre nem fogok válaszolni. Igazából nem is azért, mert teljes mértékben kiszerettem Taehyungból, hanem azért, mert még én sem tudom, hogy mit is szeretnék kezdeni ezzel a keserves életemmel. Lehet nem kéne a múltba kapaszkodjak, és el kéne felejtenem Taehyungot a kis familíájával együtt.
Nem találkozom velük soha többet, és nem is beszélek velük soha többet.
Legalábbis pár napig megpróbálok elfeledkezni róluk.
Ha nem fog hiányozni Taehyung, akkor az azt jelenti, hogy tényleg egy új életet kéne kezdnem. Nélküle. 
De hát...

Hogy is ne hiányozna az a személy, aki az életben először vallott nekem szerelmet? Hogy is ne hiányozna az a személy, aki az életben először árasztott el kedvesebbnél-kedvesebb szavakkal? Hogy is ne hiányozna az a személy, akivel életem legtöbb örömteli pillanatát éltem át?

És legfőképpen:

Hogy is ne hiányozna az a személy, akit az életben legjobban szeretek?

*****

Az ablakon beszűrődő nap retina égetően fényes sugaraira ébredtem. Az egész szobámban döglesztő meleg volt, még szerencse, hogy alvás közben kitakaróztam, így nem főttem meg teljesen az éjszaka során. Felültem az ágy szélére, és a plafon felé nyújtóztam, hogy felélesszem elmacskásodott végtagjaim. Ahogyan ráálltam lábaimra egy fáradt sóhajtás tört fel belőlem. Az újonnani szekrényemhez csoszogtam, amiből kirántottam egy tiszta fehér pólót, és egy megszokott fekete farmert. Reggelente 10 percet szoktam még forgolódni, mielőtt végre sikerül kikelnem az ágyból, de most valahogy arra vitt a lélek, hogy kiugorjak a párnák melegsége közül, és felöltözzek, majd nosztalgia képpen a régi kávézó felé vegyem az irányt. De ne siessünk előre, egyelőre ténylegesen el kéne készülnöm. Szóval felvettem a kiszemelt ruhadarabokat, majd a fürdőszobába ballagtam (még bőven félálomban), és a tükör elé odakészített sminkcuccaimat vettem használatba. Persze nem sminkeltem magam túl, nem akartam úgy kinézni, mintha épp egy meleg bárba készülnék, vagy ilyesmi, csak egyszerűen szerettem volna azt a nem mindennapi, Kpop idol-os hatást kelteni. Miután a fürdőt is kivégeztem, már tényleg készen álltam az indulásra. A telefonom a zsebemben, igazolványom a telefontokomban, pénzem a telefontokomban, bérletem a telefontokomban. Szóval ha a telefonom megvan, akkor mindenem megvan.
Ahogy kinéztem az ablakon, rájöttem, hogy tényleg tökéletes ez a nap arra, hogy kiruccanjak kicsit a kávézóba, ahova mindig is jártam.
 Igazából a tegnap történteket megyek oda elfelejteni, de  nem tudom, hogy mégis hogyan tervezem, hisz Taehyunggal régen ott töltöttük időnk nagy részét.
De nem is számít, hogy oda megyek, hisz ígyis-úgyis mindenről ő jut eszembe, teljesen mindegy, hogy mikor, és hol vagyok. 

- Elmentem! - kiáltottam anyámnak, ki ki tudja merre is bolyongott épp a házunkban. Nem is értem, hogy miért kellett két emeletes házat vennünk, kicsit nagy ez így két személynek.
- Ne! Várj! - ahogy nyomtam volna le a kilincset, rámszólt, így hát kénytelen voltam várni. Pár perc múlva oda tipegett hozzám magassarkúban, és elegáns munka ruhájában, és a kezembe nyomta a bejárati ajtó kulcsát. - Addig ne menj el, amíg a postás nem hozta meg a csomagot! Alá kell majd írnod! Puszi! - és ott hagyott. Még arra sem volt időm, hogy utána kiabáljak, hogy milyen csomagot is kéne átvennem. Kevésszer adatik az életben olyan alkalom, hogy önszántamból mozduljak ki egyedül az utcára, (a sok retkes ember közé), és erre itthon tartanak? Hát ez kész!
Na jó, ha már úgyis ezt dobta a sors szerencsegépe, akkor meg kell próbálnom élvezni.
Szerencsére tegnap kipakoltunk mindent, úgyhogy el tudom foglalni magam egy kis játszadozással. Ha már drága pénzért megvettem ezt a konzolt, akkor használni is kéne!
Előkerestem a controllert, és a gamer fejhallgatómat, mi egyben mikrofon is volt, így játék közben bárkivel lehetett beszélgetni. Bekapcsoltam a konzolt, elindítottam egyik nagy kedvenc játékomat, majd ráírtam a japán barátaimra, hogy csatlakozzanak hozzám.

***

Már eltelhetett pár óra, esetleg pár nap is, ki tudja, hisz a játék túlságosan is rabul ejtett.
De nem annyira rabul, hogy ne halljam meg a kopogást, mitől zengett a ház. Halkan belenyögtem a mikrofonba, hogy "pár perc, és jövök",  leraktam a fülest és a kontrollert a kanapéra, majd egy nagy mosollyal az ajtóhoz siettem, fejemben a tudattal, hogy már csak átveszem azt a rohadt csomagot, és szabad vagyok. Nagy hévvel téptem fel az ajtót, mikor vigyorgó arcom a megszokott fapofába váltott.
- Szia Suga! - Jimin állt előttem megszeppenve. Mégis mit akar ez itt? Épp elfelejteni próbálom őket, erre ide állít a házamhoz? Habár azt be kell vallani, hogy most is pont olyan istenien néz ki, mint tegnap, szóval a szemem legalább élvezheti a látványt.
- Hello Jimin, mit akarsz? - próbáltam kicsi életerőt vinni a hangomba, hisz nem akartam vele rögtön bunkó lenni, (még) nem tett semmi rosszat. Mondjuk akkor már kicsit kezdtem gyanakodni, mikor megláttam, hogy valamit rejteget a háta mögött. Ugye nem rózsa?
- Én izé, én, tudod, öhm... Hoztam neked szomszéd köszöntő sütit! Én csináltam... Remélem azért annyira nem lett rossz, haha! - a háta mögül előkapott egy tányért tele csokis muffinokkal. Azt gondoltam volna, hogy a sajátos, megszokott formájuk van az isteni illatú, finomnak tűnő süteményeknek, de mikor megvizsgáltam őket közelebbről, rájöttem, hogy szívecske alakjuk van.
Az oké, hogy mikor kisgyerek voltam, divat volt a városban ez a sütis dolog, és azt képviselte, hogy szeretne az ember az új szomszédjával jó kapcsolatot tartani.
De nem gondoltam volna, hogy még mindig divat.
Vagy legalábbis azt nem, hogy Jimin sütni fog nekem...
RÁADÁSUL SZIVECSKÉSET?
Nem tudtam, hogy most gyűlölnöm, vagy imádnom kellene.
Különben is, alapból is nyálas dogol muffint sütni a másiknak, nem hogy kibekúrt szivecske alakú muffint?!
Túl reagálom?
Valószínű.
- Oké, kössz, szia! - kikaptam a kezéből, majd bevágtam az orra előtt az ajtót. Egy kicsit kínos volt, de nem akartam, hogy meglássa azt a kénytelen mosolyt az arcomon, amit az váltott ki, hogy gondolt rám, és szabadidejében süteményt készített nekem, csak úgy pusztán szeretetből. Hirtelen megráztam fejem, mintha csak az én+Jimin-es gondolataimra mondtam volna nemet. Miután egy mély levegőt vettem, visszamentem a kanapéhoz, ahova leültem, leraktam magam mellé a tányér muffint, és zökkentem is volna vissza a játékba, de újra kopogtak. Ismét visszasétáltam az ajtó elé, de most kevésbe olyan heves mozdulattal nyitottam azt ki.
- Akkor Taehyunggal össze- - azt se hagytam, hogy befejezze mondatát, hisz ahogyan kiejtette száján Taehyung nevét, már tudtam, hogy mit akar kérdezni, ezért nem is voltam továbbá kíváncsi a mondanivalójára, és egyszerűen rávágtam az ajtót.
 Ugyan úgy megvárta, míg visszaérek a kanapéig, aztán ugyan úgy kopogott az ajtón, és eljátszottuk pontosan ugyan ezt, csak most annyit hagytam őt felszusszani, hogy "Légyszi".

Jól tud táncolni... Az idegeimen... 

Eltelt pár perc.
Végre kényelembe helyeztem magam, és igaz kicsit ingerült voltam emiatt a Jimines dolog miatt, de megpróbáltam tiszta aggyal folytatni a félbeszakított tevékenységemet.
.
.
Amíg persze nem kopogtak az ajtón.... ÚJRA.
Míg feltápászkodtam, és oda viharzottam az ajtóhoz, jól meggondoltam, mit is kéne tennem, hogy végre elhúzzon a drága kis Jiminke. Egy hamar rá is jöttem. Kicsit "egyszer élünk" cselekedet lesz, de ha ez az ára, akkor hát legyen! - Suga, én- - nem hagytam tovább beszélni, arcára helyeztem kezeim, majd hirtelen vöröses színben viruló ajkaira tapadtam, és akarata ellenére is megcsókoltam. Eleinte ellenkezett, de persze nem kellett sok idő, hogy ő is bekapcsolódjon nyelvével az akcióba. Miután hosszú csókunk után elváltunk egymástól, elmosolyodott, arca színe pedig a megszokottból rózsaszínre váltott.
Tudtam én, hogy valójában nem azért keres engem ennyit, mert azt szeretné, hogy az öccsével összejöjjek...
De ennél a csóknál ne számítson többre.
- Békén hagysz végre? - nyögtem fel megkönnyebűlten, hisz tudtam, hogy a válasz igen lesz.
- Pe-pe-persze. Hell.. Hello!  - dadogva kereste a megfelelő szavakat a búcsúzásra, majd megfordult, megpróbált úgy tenni, mintha teljesen nyugodt lenne, és szépen lassan elsétált. Én pedig végre visszatérhettem a... KI A FASZ KOPOG MÁR MEGINT.
- Mi a FASZ van? - olyan nagy erővel vágtam ki az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről.
És hát... A postás is eléggé meglepődött.
- Én csak, csomagot hoztam. - halál fehér arccal pislogott rám nagyokat, mintha épp a sátánt látná megtestesülni bennem. Lehet ez a nap már ennél kínosabb?
- Bocsánat, nem önre számítottam! - kínosan nevetgélve, a számat húzva írtam alá az elém nyújtott lapot, majd egy kedves mosolyt kicsikarva magamból elköszöntem. Remélem nem fog annyira meggyűlölni, hogy nem hozza ki legközelebb a leveleket...
Még mielőtt véglegesen becsukhattam volna azt a nyomi fadarabot, ami a házat zárja le, egy ismeretlen szőke, magas fiú szólt oda hozzám, ki épp az utcán sétálgatott, egy virítóan fehér papírlappal a kezében.
- Várj! Te vagy Jin öccse, ugye?
- Egy házzal arrébb.
- Kössz! - megköszönte, majd útjának indult.
Ez az első értelmes, nem totál égő társalgás, amit ma összehoztam. Haladás.
De most már legalább végre elindulhatok a kávézóba.

**Eközben Jimin és Jin a szomszédban**

- DE ÉN NEM AKARTAM, HOGY MEGCSÓKOLJON! 

- De nem úgy volt, hogy bejön? 

(következő részben jön Jimin szemszöge, miből kiderül, hogy a "rányomulok az öcsém exére" dolog miben igaz, miben nem) 
Sziasztok :3!
1. Ezt a részt egyik kedves olvasómnak, Evelinnek címzem, kinek nem rég volt a szülinapja, és megígértem neki, hogy szülinapi ajándékként hozom az új részt! ^^
Igaz, nem sikerült túl gyorsnak lennem, sajna minden máshogy alakult, mint terveztem, de nagyon Boldog szülinapot így utólag ;3 <3!
2. Oh my, oh my, nagyon sok véleményt, és likeot kaptam az előző részekre, köszönöm szépen mindenkinek <3! Nagyon sokat jelent nekem :3!
Egybk a kommentekre mindenféleképp válaszolni szoktam, bocsánat, ha nagyon lassan, csak egyszerűen annyira nem volt mostanság időm, hogy egy normális választ összehozzak ://.
3. Így az iskola első hónapjaiban próbálok belehúzni fici ügyileg, de nem tudom, hogy mennyire lesz időm a későbbiekben :/. De remélem legalább majd egy részt hónaponként tudok hozni minden ficimből :)!
4.Egybk ha valaki ne adj isten unatkozik, vagy úgy gondolja, hogy rám szeretne írni facebookon, az tegye meg nyugodtan, nem harapok :D.
Na ennyi lenne az ismét dög hosszúra sikeredett író megjegyzésem. :"D
Köszönöm szépen, hogy elolvastad :3!
A kommenteket megköszönöm, sokat jelent nekem a véleményetek ;3!
Sietek a kövivel ~

További szép napot

Egyéb ficieim:

Több (Yoonmin,Vmin, Sugakook)
The secret of the island (Jimin, Jhope, V, Jungkook)
Dlöf (kpop)

3.rész - Négy év nélküled

Négy év nélküled

1.nap

Szia Suga! 
Ez az első nap, hogy nem vagy velem. Nagyon sokat sírtam, miután elmentél, de megfogadtam, hogy erős leszek. Csak az a baj, hogy miközben ezt írom, már megint a sírás szélén állok. Nem akarom azt mondani, hogy máris hiányzol, de ez az igazság. 
Szeretlek

2.nap 

Már volt olyan, hogy egy hétig nem láttalak, ki fogom bírni ezt a négy évet nélküled, hisz gyorsan telik az idő. Nem olyan nehéz nem rád gondolni.

3.nap

Na jó, ez nem megy, hazudtam. Hiányzol. Cseszettül hiányzol, pedig még csak 3 nap telt el. Élveznem kéne a nyarat, de nélküled nem megy. Egyáltalán hogy lehettem ilyen hülye, hogy azt gondoltam, hogy kapcsolattartás nélkül könnyebb lesz? De most már megígértem, úgyhogy nincs mit tenni. 
Szeretlek <3
Remélem jól vagy

4.nap

Képzeld, az egyik testvérem pont abban a kávézóban kapott munkát, ahol elsőször csókoltál meg. Emlékszem, hogy annyira lefagytam, hogy megkérdezted, hogy minden rendben van e. Kicsit ciki volt haha
Úristen, mennyit jártunk oda! Ráadásul most még többet fogok. 
Nem csak azért, mert kapok ingyen sütit, hanem azért is, mert rád emlékeztet.
Egyébként itt hagytál pár dolgot. Beraktam őket egy dobozba, azt pedig a kis szekrényem utolsó előtti fiókjába. Az utolsó fiókban pedig a közös képeink vannak.  Ha esteleg meghalnék, ott keresd haha
Szeretlek

5.nap

Jajj, el is felejtettem neked említeni a testvéreimet. Jimin és Jin. Valahogy mindenkinek elfelejtek róluk beszélni, pedig jóba vagyok velük. Na mindegy :D
Ahogy tegnap ígértem, ma voltam a kávézóban. 
Kicsit magányosan érzetem magam, mások szemében is annak tűnhettem, hisz egyedül üldögéltem egy asztalnál, és csak úgy bámultam kifele a fejemből. Hiányzol.
Sajna nem fogok tudni mindennap írni ide, mert.. Hát, igazából ezt hosszú lenne elmagyarázni. De ha tudok, akkor mindenféleképpen írok.
Szeretlek

15.nap

Rájöttem, hogy nincsenek barátaim. Csak most jöttem rá, hisz amíg itt voltál, csak veled voltam, senki mással. És most, hogy elmentél, csak a testvéreimmel beszélek. Na jó, és még egy sráccal, de szerintem ő titkon utál. De nem baj, amúgy is elég antiszoc vagyok.
 Tudod hol voltam ma? A parkban, ahol szerelmet vallottam neked. El nem tudod képzelni, hogy mennyire izgultam aznap. Azt hittem gyűlölni fogsz, és soha többet nem állsz velem szóba. De szerencsére fordítva sült el :p <3
Szeretlek

x

Már nem tudom követni, hogy hányadik napja nem láttalak, kicsit összezavarodtam. De nem is számít.
Nem sokára iskola, de megfogadtam, hogy nem fogok róla írni, hisz gyűlölöm a sulit, úgyhogy inkább nem is beszélek róla. Na mindegy... Remélem neked nem olyan szörnyű ott a suli.

x

Na jó, ezt muszáj leírnom.
Az egyik órán nagyon unatkoztam, és hát, eszembe jutottál, amitől természetesen elkezdtem sírni. Persze a többiek nem tudták, hogy mi is van velem. Rákérdezett a tanár, hogy minden rendben e, mire én azt válaszoltam, hogy nincs semmi baj, de az egyik gyerek, (akit gyűlölök), hátulról beüvöltötte, hogy: Mi van, ott hagyott a pasid? 
Én pedig csak annyit mondtam, hogy: Igaz, hogy meleg vagyok, de engem legalább szeret valaki, nem mint téged.
Szerinted ebből mindenkinek lejött, hogy meleg vagyok? Valószínű, hisz kimondtam. Vagy nem? Vagy túlreagálom? Na jó mindegy, ígyis-úgyis utál az osztály.

x

Nélküled még kevésbé viselem el a havat, mint úgy egyébként. De muszáj leszek megszeretni, hisz akár akarom, akár nem, esni fog. 
Képzeld, ma megint voltam a kávézóban. Hetente egyszer-kétszer elmegyek. De ezen kívül nem igazán mozdulok ki a házból.
Azért nem írok ide mostanság, mert semmi érdekes nem történik.  Ugyan úgy hiányzol, és ugyan úgy szeretlek, de egyszerűen unalmas az életem, nincs mit leírnom ide.

x

BOLDOG KARÁCSOOONNYYTTT SUGAAA <3!!!
Remélem nem csuklasz sokat, csak mert egész nap rád gondoltam. Tudom, ez elég nyálas, és tipikus, de akkor is olyan romantikus a Karácsony. Olyan kár, hogy nem vagy itt velem. 
Ettől függetlenül vettem neked ajándékot, majd odaadom, ha hazaértél <3!
Szeretlek, és remélem jól telik a Karácsonyod! 
(Egyébként, miért nem írtuk fel, hogy mikor jöttünk össze? Azt sem tudom, hogy mikor van az évfordulónk!)

x

Ez az első szilveszter nélküled. 
Egész végig az ágyamban ültem, és laptopoztam. 
A testvéreim elmentek a városba, ahová hívtak engem is, de mégis mit csináltam volna ott? 
Éjfélkor mégis kimentem az utcára tűzijátékot nézni. Hideg volt, és nem tudtam senkihez sem hozzábújni. 
Ráadásul a tűzijátékok is sokkal szebbnek tűnnek, ha veled vagyok. Fura, nem?

Újévkor mindig szoktam valamit kívánni. 
Most a kívánságom az volt, hogy minél hamarabb gyere vissza, és örökre együtt legyünk. Tudom, kicsit nyálas, de már megszokhattad tőlem haha.
Szeretlek, és Boldog új évet!
Már csak három év!

x

Miért van az, hogy akár süt a nap, akár esik a hó, mindig, minden rád emlékeztet. 
Ma szakadt az eső, és természetesen rögtön az jutott eszembe, mikor a koncert után, esőben rohantunk haza, mert egyikünknek sem volt esernyője. És amikor az egyik délután megcsókoltál a szakadó esőben?
Na jó, inkább nem is akarok emlékezni, még végül elbőgöm magam.
Szeretlek

x

Boldog szülinapotttttt <333!!!
Úristen, már 18 vagy? Öregszel, haha :D
Veled akartam tölteni a 18. szülinapod, sőt, még pénzt is kezdtem gyűjteni a repülőjegyre, de sajnos nem jött össze. De remélem, hogy jól vagy, és jól telik a napod! 
Gondolom a sulit sikeresen el fogod végezni. De hogyan tovább? Mit fogsz dolgozni? Jajj, de izgulok, hogy mi lesz, mikor visszajössz!
Szeretlek

x

Suga, kezdek félni. Már vagy napok óta mindenhol téged látlak. Leszólítottam valakit az utcán, mert azt hittem, hogy te vagy az. Annyira hiányzol, hogy már a képzeleterőm is szórakozik velem. Agghhhh
Kérlek gyere vissza!
Szeretlek, és nagyon hiányzol!

x

Sugaaaa!!!!!!
Hiányoznaaaak az ajkaiiiddd!!!!
Legalább csak egy csókért gyere már vissza, naaa, légyszikeee!!!
Vagy egy estére! Azt csinálsz velem, amit akarsz! 
Akár ilyen weird macska füleket is felveszek, meg oppanak szólítalak, meg minden, csak gyere márrrr!!
Sőőőőőőt benne vagyok egy szado-mazoban is!!!
Na jó, csak viccelek!
Na jó, nem.
Jóéjt fáradt vagyok.
Vagy nem? Nem tudom.

x

Bocsi, tegnap megittam valami ismeretlen löttyöt, amit a hűtőben találtam, és mint kiderült, alkoholos volt. De nem akarom kitörölni a tegnapi irományomat, mert megfogadtam, hogy nem törlök ki semmit, haha.
Csak az a gáz, hogy részegen majdnem rádírtam. Vagy lehet, hogy jobb lett volna, ha tényleg rád írok? Na mindegy...
Szeretlek
Remélem jól érzed magad Japánban

x

Rájöttem, hogy a Karácsony nem is olyan izgi nélküled. Sőt, tök felesleges... Idén alig írtam ebbe a kis naplóba, de csak is azért, mert nem volt időm. Még mindig nagyon hiányzol. 
Láttam ma egy hullócsillagot, és hát, azt kívántam, hogy minél hamarabb találkozzunk. De miért is lenne ilyen csodákra képes egy haldokló kis csillag? Nem is értem... 
Boldog Karácsonyt!
Szeretlek

x

Boldog új évet!
Hogy őszinte legyek, ez az új év is pont olyan volt, mint az előző. Magányos, és szomorú. Kívánságom pedig azóta sem változott. 
Már nagyon várlak!
Szeretlek
Csak 2 év ;)!

x

Boldog szüüüliiiiiinapoooott <3!!!
Öregszel basszus :D!
Sajna még mindig nem gyűlt össze a pénz a jegyre, de jövő évben eskü, hogy meglátogatlak <3!
Viszont vettem neked ajándékot, aminek biztos nagyon fogsz örülni ;)! 
Szeretlek, és remélem jól telik a szülinapod!

x

Szörnyű dolog történt az este, még mindig remegek.  Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? És hogy fogok így bárhová is elmenni egyedül? 
Fiú vagyok, tudnom kéne magamat megvédeni. De mégis olyan gyáva vagyok, és félős. Melletted mindig biztonságban éreztem magam. Tudom, nincs még közel, hogy visszajössz, de már várlak. 
Szeretlek
Remélem te jól vagy.

x

Boldoooogg új évvveeettt Sugaaaa!!! <3 
Bocsi, kicsit ittam, hehh.
Úristen, már csak egy év. Úgy izgulok, már annyira várlak! 
Nagyon hiányzol, és remélem tényleg visszajössz. 
Az újévi kívánságom pedig még mindig ugyan az maradt. Meglepő, mi? haha!
Még mindig nagyon szeretlek! 
Puszi
Már csak egy év *.*!


x

Képzeld, ma találkoztam egy tök kedves sráccal a kávézóban. Csak úgy leült az asztalomhoz, mert látta, hogy egyedül vagyok. Ilyen se volt még, hogy valaki önszántából akar kommunikálni velem, haha. Remélem össze tudok vele haverkodni, hogy végre legyen valaki, ( a testvéreimen kívül), aki nem utál.

x

Nem is tudtam, hogy Jungkook ismeri Jimint. Mármint, az oké, hogy Jimin a kávézóban dolgozik, de nem szokták megjegyezni a nevét. Lehet, hogy már beszéltek? Holnap rákérdezek. Na jó, inkább nem kérdezek rá. 

x

Boldog szülinapot <3!

x

Suga, én, én nem tudom, hogy mi van velem. Olyan dolgokat mondok, és olyanokat teszek, amit nem szeretnék. Lehetséges ez egyáltalán? Kérlek gyere vissza. Kérlek! 

x

Nem, ez biztosan nem az, amire gondolok, ez nem lehet szerelem. Nem, nem, és nem! Én csak is téged szeretlek. Könyörgöm, kérlek, kérlek, kérlek, gyere vissza! Hiányzol! Nem akarok tovább egyedül lenni! Kérlek, gyere vissza! Remélem nem esett semmi bajod.
Szeretlek

x

Már egy jó ideje nem írtam ide. Egyszerűen nem visz rá a lélek.
Lelkiismeret furdalásom van, hisz megfogadtam valamit, de mégis megszegtem.
De nem is tudom, hogy elmondjam e neked.  Mármint, muszáj leszek, hisz így is úgy is kiderül. De egy év alatt még bármi történhet, úgyhogy kicsit még magamban tartom ezt a titkot, vagy minek is nevezhető ez.

x 

Annyira sajnálom Suga. Annyira, de annyira sajnálom. Nem akartam beleszeretni Jungkookba, de mégis megtörtént. A legrosszabb mégis az, hogy mikor rákérdezett, hogy együtt vagyok e veled, azt mondtam, hogy már rég szakítottunk. Jézusom, hogy tehettem ezt? Most meg csak bőgök, mint valami kisgyerek. Egy érzelmi roncs vagyok, gyűlölöm magam.
Nem is értem, hogy hogyan tudtál szeretni egy ilyet, mint én.

x

Woow, el is felejtettem, hogy van ilyen napló izé cuccosom.
Boldog új évet!
Nem gondoltam volna, hogy elérkezik ez az év is, hogy visszatérsz.
Eddig mindig leírtam az új évi kívánságom, de most nincs merszem hozzá... Mármint, mindegy, hagyjuk...
Remélem minden rendben, és jól telik az új éved!

x

Kicsit aggódom, hogy mit fogsz szólni ehhez a Jungkookos dologhoz. Habár, szerintem el is felejtetted, hogy létezem.
Remélem ettől független maradhatunk barátok. 


*Suga szemszöge*

Gyűlölöm az életem. Miért kellett ennek így történnie? Hol van az a híres "Happy ending"? Megfogadtam, hogy többet tényleg nem fogok sírni, de újra egy könnycsepp hagyta el szemem. De hát, ki nem sírná el magát, mikor épp azt olvassa, hogy az állítólagos pasija, hogyan szeretett ki belőle az évek során.
Inkább lezártam telefonom, és remegő kézzel visszahelyeztem az éjjeliszekrényemre.
Mégis hogyan aludjak el ezek után?
Lehunytam szemeim, és megpróbáltam elterelni gondolataim. Eddig mikor aludni próbáltam, mindig Taehyungra gondoltam, most pedig épp az ellenkezőjét kéne tennem. Újra megkérdezem: Mégis hogyan?

*PITTTTYY*

 Na jó, ki a szar ez már megint? Erőtlenül újra kezembe vettem telefonom, és rápillantottam a retina-égetően fényes képernyőjére.

Park Jimin felvett téged a csoportba: Kim Seokjin, Park Jimin, Min Yoongi
Új üzenet a csoportba "Kim Seokjin, Park Jimin, Min Yoongi", tőle "Park Jimin": Szia Suga ^-^! Kérhetnék tőled valamit Taehyunggal kapcsolatban?

Ez meg mi a jó isten tökét akar ilyenkor? Ráadásul Taehyunggal kapcsolatban? Kezdjek félni?

Hát hello :D!!!
Megígértem valakinek, hogy ma hozok ebből is frissítést, és a "Több"-ből is, szóval tádááá :D!
( A Több új része valószínű, hogy csak éjjel fog kikerülni, mert hát, elég lassan tudok írni. )
HELP ME! Valakinek nincs tippje a gyorsabb írásra? Csak mert, kb. 6 órát  szoktam eltölteni egy résszel, viszont úgy érzem, hogy lehetnék ennél gyorsabb is.

Remélem tetszett a rész, köszönöm szépen az olvasást ^.^!
Ha hagytok kommentet azt nagyon szépen megköszönöm, sokat jelent nekem a véleményetek <3
További szép napot!

Egyéb ficieim:

Több (Yoonmin,Vmin, Sugakook)
The secret of the island (Jimin, Jhope, V, Jungkook)
Dlöf (kpop)